Gondolatok az Énidőről
Gondolatok az önmagunkra fordított időről
Az énidő néhány éve került előtérbe, bár jelentéstartalma koránt sem jelent újdonságot. Mai rohanó világunkban egyre több szereppel kell szembenéznünk és egyre több feladatnak kell megfelelnünk. Szép lassan leszokunk arról, hogy saját magunkra is fordítsunk idő.
Sokan hajlamosak vagyunk lebecsülni az önmagunkra fordított idő fontosságát, sőt akár bűntudatot érezni, amiért vágyunk arra, hogy kilépjünk a mókuskerékből, és harmóniába kerüljünk önmagunkkal és környezetünkkel. A kollégáinktól, családtagjainktól távol, nyugodt körülmények között csak önmagunkra figyeljünk. Kipihenjük a mindennapok, a munka és a folytonos megfelelési kényszer, a környezetünkből felénk áradó sokszor túlzó elvárásokat. Ha tudod, milyen, amikor mindig, mindenhol és mindenkinek meg kell felelned, akkor ez az írás Neked szól.
Mindenkinek szüksége van énidőre
A rohanó, fárasztó és stresszel teli mindennapokban többször eszünkbe juthat, milyen jó lenne egy kicsit egyedül lenni. Pár órát csak saját magunkra fordítani, kicsit befelé fordulni.
A legtöbb ismerősöm, barátom ilyenkor elszégyelli magát, és lelkiismeret furdalása támad, mert azt gondolja önzés vagy felelőtlenség a környezetében élőkkel szemben, a családdal, munkatásakkal, ha elvonul kicsit a világtól. Pedig, egyáltalán nem az. Fontos, hogy meghalljuk a lelkünk szavát, mert testi és lelki regenerációra mindenkinek szüksége van. Lehet, hogy valakinek egy-két óra is elég, de akadnak olyanok is, akiknek több időre van szüksége a feltöltődéshez.
A privát idő igazi értékké akkor válik számunkra, ha sikerül úgy eltölteni, hogy kipihentnek, boldognak és kiegyensúlyozottabbnak érezzük magunkat. Ha sikerül kiszakítani magunkat a környezetünkből felénk áramló mindennapi "zajból" akkor harmóniát, lelki összhangot és békességet kaphatunk cserébe.
Fontos a körülöttünk lévő emberekre időt szakítani, de fontos önmagunkra is. Tulajdonképpen mindegy, hogy egy padon ücsörgünk és élvezzük a napsütést, vagy festegetünk, zenét hallgatunk, olvasunk vagy barkácsolunk. Ha a semmittevésben találjuk meg a szabadság és a nyugalom érzését, akkor az lesz a jó a lelkünknek és a testünknek.
Az önmagunkra szánt idő lehet néhány csendes óra, mely spontán adódik, de tudatosan be is tervezhetünk egy kis kényeztetést a mindennapjainkba.
Az énidő egy kis kényeztetés a mindennapokban
Az énidőről senkinek nem volna szabad lemondania, akkor sem, ha nehéz alkalmat találni rá. Vannak az ismerőseim között olyanok, akik szinte semmi időt nem töltenek egyedül. Nem is tudják, hogy egyedül, amit csináljanak, hogy töltsék el az idejüket Hajlamosak a talált időt alárendelni a maximalizmusuknak, és a szabadság érzésének megélése helyett egy újabb teljesítményhelyzetbe sodorni magukat.
Persze szuper dolog barátokkal találkozni, a családdal kirándulni, vagy a gyerekkel játszani, mesét olvasni, vagy színházba, moziba menni, a kollégákkal csapatépítő tréningeken részt venni. Sorolhatnám még az ilyen helyzeteket, mert ezek azok, amiket minőségi időnek szokás nevezni. Csak, hogy a közösségi élet, a családdal, barátokkal töltött minőségi idő sokszor nem pótolja azt, amit az önmagunkra fordított idő adhat, azokat az érzéseket, amiket csak az énidőben van lehetőségünk megélni. A befelé fordulást, a saját igényeink megérzését azt, amitől leginkább fel tudunk töltődni.
Sok ismerősöm barátom, a reggeli futásban vagy biciklizésben, vagy éppen a hajnali kutyasétáltatás közben találja meg azt az időt, ami meghozza számára a befelé fordulás, a nyugalom és a szabadság érzését. De vannak olyanok is, akik a jógával töltődnek fel. Mindegy, mi az, ami meghozza számunkra a lelkibékét, mi az, amivel regenerálódhatunk, a fontos az, hogy megadjuk a lelkünknek és a testünk azt, amivel feltöltődünk, ha az a semmit tevés, akkor az.
Nem szégyen időnként saját magunkat előtérbe helyezni. A környezetünk is hálás lesz érte, ha kiegyensúlyozottabbak vagyunk, mert jobban, és nagyobb teljesítményre leszünk képesek az élet minden területén.
Az énidő nem más, mint az önmagunkra fordított minőségi idő
Az önmagunkra fordított időnek, sok felszabaduló energia, a mindennapok harmonikusabb megélése, a szabadság érzése, lelkibéke és kevesebb stressz a jutalma.